Szolgálataink

Farmati Anna, kerületi elöljáró

Szolgálat helye: Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, Bölcsészettudományi Kar, Magyar Irodalomtudományi Intézet

Szociális testvérnek lenni számomra azt jelenti, hogy Isten hívására egyszerűen és természetesen, különösebb külső jelek vagy jelzések nélkül, testvérként ott vagyok a világban, a társadalomban (az egyház is annak része) azok számára, akikkel a hétköznapok és az ünnepek tereit megosztom: otthon, szűkebb vagy tágabb közösség, munkahely, utazások, „véletlen” találkozások… Alapítónk, Slachta Magit testvér szellemében a Megszentelő Szeretet – aki maga a Szentlélek – küldöttje próbálok lenni, amikor tanítok, írok, beszélek, amikor valakit elkísérek akár a tanulmányi, szakmai, akár spirituális útján. Amikor lényegében „élni tanítom” a rámbízottakat, mint egykor a Szent Benedek fiai Európa népeit. A kegyelem révén van egy biztos tapasztalatom a Szentről, és ez arra ösztönöz, hogy a hivatásom alakította jelenlétemen keresztül megszenteljem a világnak azt a kicsi részét, ahol éppen élek. Nem feltűnően, nem hangosan és semmiképpen sem erőszakkal – a szelíd, de határozott Jézusban hiszek, aki új életet hozott a világba, mert az Atya üdvözítő tervének élt és él mindörökké: Értük szentelem magam, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Istent (Jn 17,19;3).

Homa Ildikó, kerületi elöljáróhelyettes

Szolgálat helye: Romániai Szerzetesnői Konferencia, pszichológusi magánrendelés

1989-ben került a kezembe Puskely Mária Salkaházi Sára-életrajza. Ez is döntően hozzájárult ahhoz, hogy a Szociális Testvérek Társaságát választottam. Nagyon közel érzem magamhoz Salkaházi Sára elszántságát. Ha valami nem élet-halál kérdése, akkor azért nem érdemes élni. Ez az, amit megtanultam tőle. Talán ezért választottam örökfogdalmi mottómnak Szent Pál szavait: „Mindenkinek mindene lettem, hogy sokakat megnyerjek.”

A közösségünk karizmája arra hív, hogy a világban éljünk, a megszentelő szeretet küldetésében járjunk és mentalitást formáljunk. Mi más a pszichoterápiás tanácsadói munka, mint a mentalitás formálása? Ha valaki jobban strukturálja önmagát, és az életvezetését is ennek megfelelően alakítja, változást indít el. Ugyanez a gondolat lelkesíti a romániai szerzetesi közösségekért végzett munkámat is, amelyet 2000 óta végzek: az új bor – az új idők által kért szerzetesi változások – új tömlőbe valók, és nagyszerű dolog ennek a folyamatnak részese lenni. 2012-ben indítottam munkatársaimmal együtt az „Élet bőségben” nevű programot, amelynek célja a hivatásos életet élők egészségének támogatása. A Szentlélek kreatív és bízom benne, hogy még sok jó dologra fog lelkesíteni Isten dicsőségére és az embertársaim javára.

Fülöp Magdolna, kerületi tanácstag

Szolgálat helye: Regnum Christi Alapítvány

„Uram, a Te kezed alkotása vagyok, és ez minden, ami lenni akarok!”

Az örökfogadalmam előtt ez a mottó fogalmazódott meg bennem, mint belső vágyaimat, törekvéseimet, céljaimat, motivációmat kifejező vezérmondat. Nagyon hálás vagyok a Mennyei Atyának azért, hogy megalkotott és folyamatosan formál, nem úgy, mint ahogy egy művész egy fadarabon, vagy márványtömbön dolgozik, hanem, mint ahogy egy testtel, szellemmel, lélekkel rendelkező emberi lényt lehet faragni, gyalulni, csiszolni Krisztus képmásává. Arra vágyom, hogy minél nagyobb mértékben rábízzam magam az én Isteni alkotómra, hogy egyre jobban belesimuljak az Ő akaratába, mert csak így fogja tudni teljességre vinni bennem azt, amit megálmodott rólam, és csak akkor fogom tudni betölteni a küldetésemet ezen a világon, ha együttműködök a másokat, a világot megújító, megszentelő munkájával.

Farkas Ibolya, kerületi tanácstag

Szolgálat helye: Segítő Mária Katolikus Gimnázium, Csíkszereda

Gábor Csilla

Szolgálat helye: Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, Bölcsészettudományi Kar, Magyar Irodalomtudományi Intézet

„Mily nagy dolgot tett velem Ő, a hatalmas és a szent”

Szociális testvér vagyok, tanár és irodalomtörténész. Bármelyik identitásrészemet említeném előbb, benne volna a másik kettő is: mindenik kegyelem, ajándék, feladat, felelősség.

Személyes kapcsolatokon, hiteles emberi megnyilatkozásokon túl olvasmányaim is alakították, táplálták, sőt megalapozták a hitemet: „vajon milyen lehet valójában Az, akiről téma és poézis tekintetében olyan tökéleteset lehet alkotni, mint egy-egy Balassi- vagy Babits-vers, vagy az Isteni színjáték”, gondoltam magamban kamaszként, és sürgős istenkeresésbe fogtam. Plébánosom gyakran mondogatta hittanórán: „figyeljetek arra, hogy hitetek és szaktudásotok egyaránt fejlődjön, lehetőleg azonos szinten legyen és egymással mindig kapcsolatban maradjon.” Ennek a tanácsnak köszönhetem, hogy amint a rendszerváltás után lehetővé vált (akkor már okleveles magyar–angol szakos tanárként), azonnal elvégeztem a hitoktatói szakot, közben pedig megbizonyosodtam arról (és elfogadtam), hogy lefoglalt magának az Úr. Máig hálás vagyok, hogy megkaptam a kellő erőt ahhoz, hogy igennel válaszoljak erre a hívásra, vonzásra. Így, ebben vagyok boldog.

Hit- és hivatásbéli döntésemtől nem független a szakterület, amelyen dolgozom, bár ennek kiválasztásában több más szempont is közrejátszott. A közép- és főként kora újkor irodalomtörténetének oktatója- és kutatójaként olykor meglepő dolgok történnek velem: tanulmányírás közben úgy hat rám egy-egy forrásszöveg (17. századi imádság, elmélkedés vagy akár prédikáció), hogy az felér egy lekiismeretvizsgálattal… Máskor pedig attól mélyül el, mondjuk, a zsolozsmaimádságom, hogy az éppen soron levő himnusz-szöveg mint költemény korábban tanórai anyag volt, verselemzés tárgya.

Nagy Enikő Zelma

Szolgálat helye: Szent Kereszt Plébánia, Csíkszereda

Hálás vagyok az Úrnak, hogy húszévesen, nyugtalanító kérdések, keresés közepette különleges módon talált szíven az Atya ingyenes szeretetének érintése, megtapasztalása, ösztönző szólítgatása és hívása: Jöjj, kövess engem! Elindított bennem egy mély vágyakozást, vonzódást az Úr után, keresést, szomjúságot a több életre. Istent akartam szolgálni mindenben. „Kerestem, akit szeret a lelkem, (…) és megleltem, akit szeret a lelkem (Én 3,3). Sürgető szeretete késztetett az önátadásra, a válaszadásra, hogy az Úr jóságát-szeretetét hirdessem és osztatlan szívvel neki éljek, az Ő dicsőségére és a lelkek üdvére. Igen, „íme, itt vagyok”. Örömmel töltött el a tudat, az a bizonyosság, hogy az Úr kiválasztott, meghívott, küldetést adott szőlőjében. Ez hivatásomnak a csúcsélménye. Életem minden krízishelyzetén átsegített, mert „hűséges az, aki meghívott”. Hiszen nem valamiért, hanem Valakiért lettem szerzetes: Jézusért, aki jegyesi szeretetében részesített!

Isten megadta a kegyelmet számomra, a bizonyosságot: Ő akarja azt, hogy itt legyek. Nagyon szeret engem, és olyan küldetést szán nekem, amiben megtalálom életemben az értelmet, amiben másokat szolgálhatok, mások javát kereshetem, mások boldogságát, és a mások boldogságának szolgálatában megtalálom a saját boldogságomat is, vagyis Istent.

Hála van bennem a Társaság karizmájáért, ami kibontakoztatja hivatásomat a mindennapokban: a lélekmentés szolgálatában.

Slachta Margit testvér hitte, hogy a Társaság az Úr ültetvénye, amelyet Ő nevel, Ő éltet – benne engem is. Hálás vagyok, hogy a Társaság ültetvényében egy kis hajtás lehetek, és a rám bízott talentumokkal a küldetésemet teljesíthetem: az Úristen vigasztaló szeretetének hordozója lenni a rászorulók számára, a Szentlélek eszközeként a reményt, az Úr örömét hirdetni. Megszerettetni Istent másokkal, hogy Krisztus örömében részesedjenek. Mindezt mottóm szellemében: Veled és Érted, Jézus, a Te dicsőségedre!

Gergely Izabella

Szolgálat helye: Csíksomlyói Kegytemplom

Csíktaplocán születtem egyszerű, római katolikus keresztény családban. Szaklíceumot végeztem, és Isten gondviselésének köszönhetően sikerült munkahelyet találnom, ami akkor családunk anyagi nehézségeit  segített megoldani.

Huszonévesként kerestem életem értelmét, célját, és így nyitottabbá váltam  Isten fele. Ez a nyitottság  segített hozzá, hogy   megtapasztalhattam az ő szeretetét, vezetését, és felismertem az ő hívását.

A családos és a szerzetesi hivatás is egyforma értékké vált számomra, de  bensőmben a szerzetesi életre való hívást éreztem inkább.

A döntés előtti  tisztázási  idő alatt a gyerekotthonból kikerült fiatalokkal ismerkedtem meg, akik fele Isten szeretetét közvetíthettem, és különféle szükségleteikben  segíthettem, így lelkileg közelebb kerültem a szegényekhez, elesettekhez.

Csíkszeredában rendszeresen jártam az akkori kis imacsoportokba, és tapasztaltam a Szentlélek jelenlétét, ajándékait. Ezáltal tudott Isten formálni, erősíteni és segíteni hivatásom felismerésében és követésében.

Fontossá vált számomra a Szentlélekben való élet és a testileg-lelkileg szegények, elesettek megsegítése, Isten megszentelő szeretetének átadása.

Gyakran éreztem kicsinységem, méltatlanságom ehhez a hivatáshoz, de Isten több ízben megerősített, hogy így, ahogy vagyok, számít rám és szüksége van rám az ő országának építésében.

„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt” (Jn 15,16).

Jelenleg a szociális testvérek csíkszeredai közösségében élek, és a csíksomlyói kegytárgyüzletben dolgozom, evangelizálok.